A biolámpák (mint polarizált fényforrás) használata során olyan jelenségek lépnek fel, amelyek a szövetek sejtszintű szabályozási folyamatait kiváltják és serkentik, és következésképpen lelassítják a betegségeket és a degeneratív folyamatokat ezekben a sejtekben. Mivel az egész szervezetben minden egyes sejtben specifikus biokémiai folyamatok zajlanak, ez a jelenség ebből a szempontból stratégiailag fontosnak mondható az egész szervezetet érintő gyógyulási folyamatok további lefolyása szempontjából. A gyakorlatban az egyes hatások általában kombinálódnak és összefonódnak.

III. Gyulladáscsökkentő hatás

A szövetek a különböző okokból bekövetkező károsodásra komplex reakcióval reagálnak, amelyet gyulladásnak nevezünk. A károsodott sejtek ekkor bizonyos anyagokat (hisztamin, szerotonin és sok más) bocsátanak ki, a helyi véráramlás és az érfalak áteresztőképessége megnő, ezáltal több folyadék jut a szövetek közötti térbe, és duzzanat keletkezik.

Ebben az összetett védelmi rendszerben a polarizált fény jelentős szerepet játszik a terápiás hatásban. A polarizált fény a klasszikus gyulladásos tünetek teljes skáláján hat: duzzanat, fájdalom, bőrpír és melegedés ellen. A korábbi klasszikus fizioterápiás alkalmazásokhoz képest a fényterápia előnye, hogy a hatásában nem játszik szerepet a hő (hő) tényező. A gyulladásos állapotokat monokromatikus polarizált vörös fénnyel is besugározhatjuk, már a gyulladás kezdetétől.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a polarizált monokromatikus fény gyulladásos elváltozásokra gyakorolt hatása a humorális védelem serkentéséből és a szervezet immunológiai védelmének aktiválásából áll.

A polarizált fény szervezetre gyakorolt hatását komplex folyamatként kell felfogni, amelynek eredménye a szervezet bizonyos reakciója erre a hatásra, amely - biostimuláló, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatásként nyilvánul meg.

I. Biostimulációs hatás

E kifejezés alatt elsősorban a sejtek fényenergiával történő stimulálását értjük, a különböző szövetekben a sejtosztódás felgyorsulásával, az anyagcsere optimalizálásával és a sejtek energiájának általános növekedésével, vagy ennek az energiának a normális szintre való beállításával.

A biostimulációs hatás előfeltétele továbbá a vér- és nyirokerek regenerálódásának felgyorsítása, és ezáltal a szövetek vaszkularizációjának (az erek túlburjánzásának) javítása. Az ebből eredő hatás azután felgyorsítja az érintett terület (szövet) revitalizációját (újraélesztését) és gyógyulását. A polarizált fény a legkedvezőbb hatással van az újonnan kialakuló szövet tulajdonságaira - pl. egy vázizom heg a fényenergiával történő stimulálás után sokkal nagyobb szakítószilárdságot ér el.

II. Fájdalomcsillapító - fájdalomcsillapító hatás

A fájdalom szövetkárosodással járó jelenség, vagy számos rendellenesség és betegség tünete. A fájdalmat érzékelők (ún. nociceptorok) rögzítik, amelyek az érzékelő membrán áteresztőképességének változásaira reagálnak. Az így kapott információt idegrostok továbbítják a gerincvelőbe, ahol a fájdalomra vonatkozó információkat az agyba továbbító felszálló rendszerekhez csatlakozik.

A polarizált fény pozitív fájdalomcsillapító hatása a következőkben rejlik:

• Helyi (helyi) fájdalomcsillapító hatás, amelyet a nyálkahártyák stimulálása segít elő, ami az érintett terület jobb és gyorsabb nyirokelvezetését eredményezi.
• A kívánt fájdalomcsillapító hatás kiváltását elősegítő anyagok (endogén opioidok) termelésének és felszabadulásának befolyásolása.
• Az idegrostok degenerációjának lassítása.
• Az idegek ingerlékenységének csökkentése az idegvégződésekre gyakorolt közvetlen hatás révén.