A
fénygyógyászat az emberi szervezet
öngyógyító potenciálját
természetes és egyedülálló
módon aktiválja, ennek köszönhetően ma
már egy általánosan elismert
gyógyászati és megelőző módszer.
Számos szakmai tanulmány bizonyította, hogy a
többféle heveny és krónikus betegségben szenvedő páciens esetében
a gyógyító hatású polarizált fény idejében történő és
megfelelő alkalmazása csökkentheti a
gyógyszerfogyasztást,
és így képes mérsékelni több
készítmény nem kívánatos
mellékhatását (pl. a májra, vesére,
gyomorra), és a gyógyszerfüggőség
kialakulásának veszélyét. A
fénygyógyászat rendkívüli
lehetőségeinek köszönhetően csökken a szervezet külső
megterhelése, és fokozatosan erősödik az egész immunrendszer.
A korszerű fényterápiában többféle típusú fényt használnak, amelyek
egymástól fizikai tulajdonságaikban és az élő szervezetre való hatásukban
különböznek. Vannak olyanok, amelyeket már évtizedek óta ismerünk az orvosi
rendelőkből (ilyen a szolux vagy a kvarclámpa), míg másféléket (pl. a lézer) az
orvostudomány jelentős mértékben csak a legutóbbi években kezdett el
alkalmazni.
A
lézer (laser)
kifejezés az angol "Light Amplifikation by Stimulated Emission
of Radiation" (magyar fordítása:
fényerősítés kényszerített
fénykibocsátás útján) kezdőbetűiből
származik. A lézert, ami a 20. század egyik
legjelentősebb felfedezései közé tartozik, az
orvostudományban a fénysugár
teljesítménye szerint nem invazív
(biostimulációs) és invazív (sebészeti)
lézerre osztjuk fel.
A
gyógyító hatású fény a szokásos fényforrások fényétől néhány alapvető
tulajdonságban különbözik:
- MONOKROMATIKUS (egyetlen sávra kiterjedő hullámhosszúságú és ezért
egyszínű fény),
- KOHERENS (a
sugarak rezgése fázisazonosságban történik),
- POLARIZÁLT (a
fényhullámok párhuzamos síkokban haladnak).
A polarizált fénynek e tulajdonságai
lehetővé teszik a fénysugár erejének
koncentrálását kis felületre.
Élő szövettel való érintkezés
során pedig támogatja a sejtstruktúra
egészséges fejlődését. Ezt a hatást
leggyakrabban biostimulációnak nevezik. A
kísérletek bebizonyították, hogy a biostimuláció
lefolyására elsősorban a polarizációnak
van alapvető hatása, amely e gyógymód
felhasználója számára nem jelent
semmiféle egészségi kockázatot. Ennek
eredményeként született meg a lézernél
lényegesen egyszerűbb, olcsóbb és emellett
megfelelően hatékony gyógyító
hatású polarizált fényforrás, a. biolámpa.
A
biolámpák gyógyító
hatású polarizált fénye
irányítottan hatol be a szövetek mélyebb
szerkezetébe és ezért a hatását nem
csak, mint egy felszíni hőforrás, fejti ki. A
szöveteken áthaladó, és az azok által
elnyelt fényenergia olyan fotokémiai (biokémiai)
változásokat idéz elő, amelyek
gyógyászati szempontból nagyon jelentősek.
A
szervezetre való hatásuk szerint három fő csoportra oszthatók fel:
- Az analgetikus hatás,
melyet fájdalomtompításként
érzékelünk, annak köszönhetően jön
létre, hogy a fényenergia természetes
hatása csökkenti az idegsejtek
érzékenységét azon a helyen, ahol
áthalad a polarizált fény. Erősebb
fájdalmak esetében ezen kívül ún.
endogén opiátok kiválasztására is
sor kerül, amelyek a polarizált fénnyel együtt
természetes módon képesek megszüntetni a
tulajdonképpeni betegség folyamatát és
szokatlanul magas hatékonysággal csökkentik a
fájdalmat.
- A gyulladásgátló
hatás annak köszönhetően jön létre, hogy a
polarizált fény aktiválja azokat a
természetes összetevőket, amelyek részt vesznek a
gyulladás megszüntetésében. Nagy
jelentősége van annak is, hogy a
fénygyógyászat támogatja a vérerek
kitágulását, gyorsítja az
anyagcserét, és ezzel fokozódik a szervezet
saját immunrendszerének a reakciója.
- A biostimuláló
hatás a nagyobb mennyiségű fényenergiával
való ingerlés jelentős mértékben
támogatja és meggyorsítja a sejtek és a
sérült szövetek megújulását
és egészséges fejlődését. Ennek
alapvető jelentősége van a szervezet
épségének a megőrzésében.
A biostimuláció a
szervezet különböző szintjein fejti ki hatását:
- szubcelluláris
szinten -
sztereokémiai változásokat idéz elő a
molekulákban, meggyorsítja a kollagén és a
fehérjék szintézisét, az
oxigéncserét és a redukciós
oxigén-felvételi folyamat
aktiválását (antitoxikus hatás),
- sejtek szintjén
- növeli a sejtek elektromos mezőjének a
potenciálját, módosítja a
sejtmembrán potenciálját, javítja a
szövet újraéledését,
- szövetek szintjén - megváltoztatja a sejtközi folyadék pH-értékét,
- szervek szintjén - normalizálja a működésüket,
- szervezet szintjén
- komplex adaptív, neuroreflektorikus és
neurohumorális reakciókat vált ki, amelyek az
egészség, a testi
ellenállóképesség és a
közérzet javulásához és
megtartásához vezetnek.
A
szakirodalomban a biostimulációról azt is
olvashatjuk, hogy a monokromatikus, polarizált fény az
önálló szövetsejtek szintjén
elindítja az irányító folyamatokat, vagy
serkenti a már elkezdődött folyamatokat, lassítja a
kóros és degeneratív elváltozásokat.
A polarizált fény hatást fejt ki a
sejtmembrán és mitokondriumok molekuláris
szerkezetére, és ezzel meggyorsítja a metabolikus
folyamatokat salakanyag felhalmozódása
nélkül, serkenti a szükséges anyagok (opioidok,
prosztaglandinok, neurotranszmitterek stb.)
képződését a sejtben, és tompítja a
beteg állapotokat kísérő anyagok
kialakulását. Megfigyelhető továbbá a
makrofágok aktivitásának a növekedése,
amelyek a sebek sikeres gyógyulásához
szükségesek, valamint a fibroblasztok
tevékenységének
élénkülése, amelyek alapját
képezik a bőrtranszplantátumok és sebhelyek
hegesedési folyamatának.
Az első
üzleti célból gyártott
biostimulációs lámpák
általában egy halogén izzó
fényét polarizálják. Ezeket a
készüléket akkor kezdték el gyártani,
amikor 1981-ben a tudósok megerősítették a
polarizált fény hatását az élő
szövetekre. A halogén izzó fénye tartalmazza
a teljes színspektrumot, és jelentős hőt fejleszt. A hő
(infravorös fénytartomány)
alkalmazását a legújabb orvosi
vélemények sok esetben ellenzik.
További alapvető változásra
a fénygyógyászat területén
egészen a harmadik évezred kezdetéig kellett
várni. A műszaki fejlődés legújabb
eredményeinek az alkalmazása és a legkorszerűbb
technológiákhoz való
hozzáférés lehetővé tették a
klasszikus biolámpák egy széleskörűen
hozzáférhető utódjának a
kifejlesztését. Biolámpáink
fényforrása egy elektronikus egység, a LED, és csak a pontosan beállított hullámhosszóságú
fényt bocsátanak ki (monochromatikus fény), így semmiféle hő nem keletkezik. E
mellett felveszik a versenyt a hagyományos halogén izzók fényerejével.
A technikai fejlődés
lehetővé tette, hogy egyetlen készükbenm, a Vitalcare®
lámpában, három színt is
elhelyezzünk. Ezzel kiváltható lett a
külön megvésérolható
színszűrők alkalmazása, és a kezelés
közben egyetlen gomb lenyomásával váthasson
színt.. |
®